Clive Barker: Abarat

Haplatán Cukinak, a csirkevári tinilánynak mintha mindenki csak nehezíteni akarna a sorsán. Iskolatársai csúfolják, tanárai szigorúak, részeges apja pedig időnként még jól el is tángálja. Amikor Cuki a város határán túl keres menedéket, egy mező közepén elhagyatottnak tűnő világítótoronyra bukkan. Mielőtt utánajárhatna, hogy kerül egy efféle, tengerpartra való építmény a szárazföld közepére, összetalálkozik a legkülönösebb lénnyel, akit addigi életében valaha látott – azaz inkább lényekkel, hiszen, mint kiderül, Pajkos János hét testvérével osztozik egy testen, amiről nyolc karja, nyolc feje és be nem álló nyolc szája tanúskodik.

Hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás volt. Az a fajta, amikor bemész a könyvesboltba, és nem akarsz üres kézzel kijönni, mert valamit muszáj venni. Lekaptam a polcról, megtetszett, és belekerült a kosárba.

Az elején elég simán haladtam vele, tetszettek a nevek (Haplatán Cuki, Csirkevár, stb.), meg a történet alakulása is, aztán amikor megjelent Kremátor, ott kicsit apadni kezdett a lelkesedésem, és a könyv felénél abbamaradt az olvasás. A történet mondjuk izgalmasan haladt, de a leírások fárasztóak voltak. Az biztos, hogy kell hozzá egy jó nagy adag fantázia, ha el akarod képzelni a  szereplőket meg a helyszíneket.

Nem állítanám, hogy soha nem fogom újra kézbe venni, de most egyelőre túl elvont (még nekem is!), pihentetem kicsit.

(Na meg elázott, amikor Szombathelyről mentem haza, és most nem túl vonzó a kinézete.)

Légy te az első hozzászóló!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!