Kate Furnivall: Lydia titka

1929. Oroszország. A fehérorosz arisztokrata származású Lydia Ivanova élete veszélyben forog. Az emberek a besúgóktól és munkatáboroktól való félelem állandó árnyékában élnek. Senkiben sem lehet megbízni. A zabolátlan, „rókalelkű” Lydia, édesapja Jens Friis keresésére indul. Sokáig úgy hitte, hogy az apját megölték a bolsevikok, amikor még öt éves kislány volt. Nemrég azonban megtudta, hogy egy szibériai munkatáborban mégis életben van. Vele tart féltestvére Alekszej és a család barátja Liev Popkov, a hatalmas kozák is. Jelenlegi lakhelyükről, a Kínában lévő orosz negyedből indulnak el a veszedelmekkel teli több ezer kilométeres utazásra, hogy átszeljék a hatalmas, hófödte Oroszországot. Az utazás során azonban Lydia lelke képzeletben folyamatosan szerelméhez, Csang An Lohoz tér vissza, aki Kínában maradt. Lydia, Oroszországban összebarátkozik Antoniával, a munkatábor vezetőjének bánatos, vonzó feleségével és az ő segítségével próbál kapcsolatba lépni az édesapjával.
A rengeteg viszontagság közben azonban Lydia olyan megdöbbentő titkot őrizget, amely a történet végén egészen más megvilágításba helyezi az eseményeket…

Régen írtam már félbehagyott könyvről, ami nem azt jelenti, hogy nem volt ilyen az életemben, hanem azt, hogy lusta voltam róluk említést tenni. Mert egyébként azt tudni kell rólam, hogyha valami nem tetszik, akkor azt általában félreteszem a későbbiekben adva neki még egy esélyt, vagy eltemetve a többi könyv közé. Lehet elhamarkodott ötlet létrehozni ezt a bejegyzést, de mivel a közeljövőben nem tervezem a Lydia titkának elolvasását, gondoltam írok róla néhány sort.

Lassan kezdett el kibontakozni a történet, csigamód lassan. Az Orosz szeretőben megismert Lydia, Liev és Alekszej a kötet végén vonatra szálltak, hogy Oroszországba menjenek, és azóta is úton vannak. Ez a vonatozás az orosz táborhoz nem volt túlságosan izgalmas, mint ahogy azok a részek sem, ahol a tőlük elszakadt, ezért külön szálon futó Csang életének alakulását láthatjuk. Nem kicsit unatkoztam közben, és azt vártam mikor jönnek már a meglepetések, az izgalmak, de azok valahogy nem jöttek, és így még türelmetlenebbé váltam. Annyira vontatott lett az egész, hogy teljesen elvesztettem az érdeklődésemet, és azon kaptam magam, hogy újra és újra el kell olvasnom egy-egy mondatot vagy bekezdést, hogy képben legyek.

Nem csak a cselekmény alakulása volt kiábrándító, hanem a szereplők átváltozása is. Szerintem aki olvasta az Orosz szeretőt, ő ott megkedvelt egy melák nem túl eszes Liev Popkovot és egy vörös kis démont, Lydiát. Popkov alakja itt annyiban lett másabb, hogy az amúgy “ököragyú” férfi megmutatta értelmes arcát is. Nagy sajnálatomra viszont Lydia már nem ragyogott, elszürkült, magába zárkózott, mintha nem is Lydia lenne. A nagy lelkesedés, amivel útnak indult, teljesen eltűnt, és egyfajta búskomorság uralkodott el rajta, ami bár illett az orosz hideghez, de nem illett Lydia korábbi alakjához.

Tehát ezek után úgy döntöttem, hogy feladom. Azt még nem tudom, hogy végleg-e vagy csak egy időre, de azt tudom, hogy a Szentpétervár ékkövének adok majd egy esélyt, mert azért Lydia szüleinek történetére kíváncsi vagyok.

  1. Niki hozzászólása
    Válasz 2011. 03. 10. 09:44

    Már azt hittem végigrágtad magadat rajta. Shock)
    Annyira sajnálom, de nagyon sokan ugyanazt írták a könyvről, mint te is, pedig nagyon kíváncsi voltam Az orosz szerető folytatására, de mióta olvastam mások véleményét is róla, le is került a kívánságlistámról. Bár, a Szentpétervár ékkövére azért kíváncsi vagyok, hátha. ;o)

  2. Szilvamag hozzászólása
    Válasz 2011. 03. 10. 09:57

    Én is szerettem volna elolvasni ezt a könyvet de mivel egyre több nem túl pozitív kritikát olvasok róla, így hanyagolom. Az orosz szerető is hátra van még, de ki győzi ezt a sok könyvetSmile Egyébként a borítója nagyon tetszik.

  3. avatar

    Mónika hozzászólása
    Válasz 2011. 03. 10. 11:00

    Niki: Kicsit sok olvasnivaló jött most össze, úgyhogy egyelőre a Szentpétervár ékköve hátrébb került a sorban. Na meg az is baj, hogy valamiért nem megy most úgy az olvasás, ahogy kellene.Thinking
    Szilvamag: A sorozat a Szentpétervár ékkövével kezdődik, így szerintem előbb majd azt olvasd el, ne pedig Az orosz szeretőt. (De ha nem jönne be a könyv, azért Az orosz szeretőt akkor is érdemes elolvasni! Grin)
    A borítója mindnek nagyon szép szerintem. Smile Ezek az IPC-s könyvek most mind figyelemfelkeltő borítóval jelennek meg.

Szólj hozzá te is!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!