Olvasokkk

Na jó, bevallom, ez a könyv meglepett, de csak mert én vámpírokat vártam, nem pedig halhatatlanokat. HALHATATLANOK – nagy betűkkel ott van a borítón, én meg észre se vettem és minden, de minden olyan vámpíros volt! Jól félrevezetett az írónő, grat neki.

Valószínűleg, ha most 14 éves lennék, vagy még fiatalabb, akkor nagyon odalennék ezért a könyvért, mert minden van benne, ami egy ilyen korosztályú lánynak tetszene. Csak hát, én már kinőttem ebből a korból, és bár tetszett a történet, igazán nem fogott meg, nem éltem át, nem akartam Ever lenni. Nem azért nem akartam, mert a különös képessége ijesztő lenne, hanem mert akármilyen jó pasi is Damen, a két szereplő kapcsolata nem úgy volt megjelenítve, hogy irigykedhessek rá.

Az elején minden olyan Twilightos volt: szürke kisegér főszereplő; tökéletes pasi főhős, aki mindenben szuper tökéletes, aztán úgy a 200. oldal környékén kezdett kicsit más lenni (kicsit izgalmasabb lenni) az egész. Most meg így a végén visszagondolva, ez a könyv nemcsak a tinédzser lét szép oldalát akarta megmutatni, hanem annak veszélyeit is, mint például az alkoholizmus. Valamint a szex sem maradt ki, igaz csak majdnem megtörtént a dolog, de szóba került. Míg a Twilight a felhők között lebegőknek szól, addig ez sokkal inkább a majdnem a földön járóknak. (Mondjuk ez az Örök Nyár Birodalma meg a semmiből történő virág elővarázsolás, hááát hááát…)
Tetszett a reinkarnációs dolog, nem olvastam még olyan könyvet, amiben ez szóbajött volna, pedig hiszek benne. Érdekes volt, hogy Ever és Damen nem véletlenül találkozott, hanem azért, mert…

Spoiler – Mutat

A szereplők közül csak Ever fejébe látunk bele, mert a történetet az ő szemével ismerjük meg. Ever és a testvére néha túlságosan felnőttes, olyan szavakat, mondatokat használnak, amit szerintem egy 12-16 éves fiatal biztosan nem. Ever és Damen párbeszédei is érdekesek néha, mert oké, hogy Damen már 600 éves, “tulajdonképpen” felnőtt, de ez még nem jelenti azt, hogy Evernek is úgy kellene válaszolnia, mintha 30 éves lenne.

Manapság minden filmben, könyvben kell egy homoszexuális ember, de valahogy nem érzem, hogy Milesnak mindenképpen ilyen beállítottságúnak kellett volna lennie. Persze szép és jó dolog, hogy szerepel egy ilyen alak is, megmutatja a tiniknek, hogy merjék felvállalni magukat.

Nem éreztem én ezt a történetet annyira izgalmasnak, és annyira elvarázslónak, hogy a könyv letehetetlen legyen. Jó volt, de mégsem annyira. Kérdéseim is maradtak még, mert Drina célozgatott Evernek erre arra, de aztán mégsem derült ki semmi.

Spoiler – Mutat

A borító meg elég csúnya szerintem, “majdnem” olyan, mint az eredeti, de ezen barna! hajú lány van, és a főszereplő szőke. Durva lenne azt mondani, hogy azért is vettem meg az Evermore-t, mert tulipánok vannak a borítón, és a tulipánt szeretem?

Piros tulipán: halhatatlan szerelem.