Sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, többször is levettem a “polcról”, de valahogy nem tudtam rá odafigyelni. Aztán egyik délelőtt, amikor más olvasnivalóm nem volt, a kezembe vettem és az első 15 oldal után (ami ismét csak nehézkesen ment) már csak úgy faltam az oldalakat.
A “mese” Iránban játszódik, egy fiatal lány a főszereplője, akinek sajnos nem tudjuk meg a nevét. Bár egy kicsit sablonos a történet, hiszen nem egy könyv szól arról, hogy a szegény szerencsétlen lány belecsöppen a nagyvárosi életbe, ahol meg kell állnia a helyét, ez mégsem hat negatívan, mert meglepetések folyamatosan érik az embert, és a vége sem az a fajta befejezés lesz, amire például én számítottam volna.
Az előbb írtam, hogy ez egy “mese”, hiszen a történetet a főszereplő lány meséli el nekünk (jajj, de rossz, h nem tudom nevén nevezi, csak így írni, hogy lány), az ő szemével látjuk az iráni világot. Néha más “Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt.” meséket is olvashatunk, ám volt, hogy ezek engem untattak, némelyiket ki is hagyhatta volna az írónő.
Ha szereplőket nézem, akkor azt mondhatom, hogy kedveltem azokat a szereplőket, akiket kedvelni lehetett, és bár nem egy ellenszenves figura volt, mégsem tudtam őket utálni, nem éreztem azt a “jaj, de kitekerném a nyakát” érzést. A főszereplőt néha csodáltam a tetteiért, néha nekem is ilyennek kellene lennem.
Összességében nagyon tetszett a könyv. Tetszett, hogy betekinthettem Irán múltbeli életébe, tetszett, hogy tudott meglepetéseket okozni a történet.
Légy te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.
A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!