Olvasokkk

Brigitte Bear (Medve Brigitta) könyvéről a Vámpírok bálja című előadás előtt “hallottam” (olvastam) először, és egyből felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon milyenek is lehetnek a magyar vámpírok, milyen történetet lehet köréjük szőni és hogyan lehet őket elhelyezni Budapesten. Mindez elég is volt ahhoz, hogy én ezt a könyvet akarjam (na jó, meg kicsit belejátszott Egyházi Géza ajánlása is, de csak egy kicsit!), így nagyon örültem, amikor a kezembe vehettem a kötetet.

Nod: Vámpír históriákat dolgoz fel Káintól napjainkig. Káin családjának történetével kezdődik, majd a további vámpír történetekkel foglalkozik, mint a klánok kialakulása és a klánok közötti háborúk leírása. Tartalmazza még a világvégéről és a vámpír faj kihalásáról szóló jóslatokat.

A VarázslóVér vámpírjainak eredete egészen a bibliai Káin és Ábelig nyúlik vissza, amikor is az első vámpír, Káin meggyilkolja testvérét, Ábelt. Talán ennek az eredeztetésnek köszönhetően, ezek a 21. századi vérszívók nem rendelkeznek jóformán semmilyen  különleges tulajdonsággal, így szinte minden probléma nélkül képesek elvegyülni az emberek között, úgy töltve mindennapjaikat, mint mi, leszámítva, hogy kerülik a napfényt, mert az azért káros a számukra . Ugyanúgy táplálkoznak, mint halandó társaik, de persze desszertként valamint az életben maradás érdekében vért fogyasztanak. Az emberek közelsége viszont nem okoz náluk éhséget, mivel a hétköznapi ételek is képesek őket jóllakatni. Klánokba szerveződnek, de mégsem csoportosulnak, inkább mindenki éli a maga életét persze szabályokhoz kötötten.

Hogy ehhez képest milyenek a magyar vámpírok? Elmaradottak. Legalábbis ha az alvási szokásaikat nézzük, merthogy még mindig koporsóban vészelik át a nappalokat a Budai Vár katakombáiban. Ők kivételesen hordában élnek, élükön a fő fő vámpírral, a királlyal. Ebbe a környezetbe csöppen bele Seb és Lizi, itt kezdődnek az izgalmak, a kutatás a Nod után…

A könyv a jelenben játszódik, de néha olyan érzésem volt, mintha a középkorban lennénk, legalábbis ez a föld alatti lét, a királyság, a sok régiség, a bál ezt a hangulatot idézték. A főszereplőink viszont vérbeli modern vámpírok, nyomozási képességekkel mondjuk nincsenek éppen megáldva, de annál inkább szépérzékkel és művészetek iránti rajongással. Néha kicsit hiányzott, hogy nem képesek mondjuk a sötétben is kiválóan látni, vagy tökéletesen szagolni, de ettől eltekintve nem különösebben zavart, hogy ezek a vérszívók nem csodalények. Persze azért vannak kivételek is, csak más képességekkel.

Gyorsan lehet haladni a történet olvasásával, mert egyrészt nem túl vastag a kötet, másrészt az ember kíváncsi rá, hogy milyenek a magyar vámpírok,  harmadrészt pedig érdekes, hogy vajon megtalálják -e Sebastianék a keresett könyvet vagy sem. Mondjuk voltak részek, amiket szerintem kicsit izgalmasabbá lehetett volna tenni, illetve nekem hiányérzetem is volt, például érdekelt volna, hogy hogyan alakult a magyar vámpírság története, miért az a vezető, aki; miért lóg ki a többiek közül az, aki a bonyodalmakat okozza; és még sorolhatnám. Persze lehet mindezekről szó esik majd a következő részben, hiszen ez még csak a sorozat első része, a bevezető kötet.

Hogy miért VarázslóVér a címe a könyvnek, mikor végig vámpírokról írok? Olvassátok el és megtudjátok. ;)

A könyvért köszönet Medve Brigittának és az Ad Librum Kiadónak! :)