Olvasokkk

Kethy szeret nekem úgy könyvet venni, hogy nem a milliónyi listámról vagy az éppen aktuális rajongásaimból szemezget, hanem a nehezebb utat választva inkább ő maga keres nekem valamit. Ettől általában megijedek kicsit, mert sokszor esik olyasmire a választása, amit én egyébként vagy észre sem vennék a boltban, vagy a téma olyan, hogy soha nem tenném a kosaramba. A Csokoládéimádók Klubját is ő szerezte be nekem, és abszolút jó választás volt!

Ezt a fajta történetet én a Bridget Jones kategóriába teszem. Ez azt jelenti, hogy a főszereplő szingli, nem nádszál vékony, szórakoztató, folyamatosan vicces helyzetekbe keveredik, és állandó baráti körrel rendelkezik, amiben tuti van egy a saját neméhez vonzódó személy. A mi főszereplőnk most a szőke Lucy, aki bár nem szingli, de ettől még Bridget Jonesos. Szenvedélye a csokoládé: reggelire, ebédre, vacsorára, és úgy egyébként minden oknál és alkalomnál fogva.Nem is értem, hogy miért csak kis súlyfeleslege van, hiszen az “ímmel-ámmal” végzett jógán kívül nem tesz semmit az alakjáért! Három, szintén csoki imádó barátnőjével minden egyes válsághelyzetnél, főleg pasikkal kapcsolatos kérdésekben összeülnek a meleg Clive által vezetett londoni Csokoládé Mennyország nevezetű kávézóban, ahol egy (-két) pohár forró csoki, sok-sok trüffel, süti és praliné mellett megbeszélik a problémákat.

A négy nő közül nekem Lucy volt a legszimpatikusabb. Talán azért mert 30 éves kora ellenére is néha olyan gyerekesen viselkedett, hogy magamat láttam benne. A történet elején párkapcsolatban van Marcusszal, egy olyan pasassal, aki nem éppen a hűségéről híres. Lucy valamiért azt hiszi, hogy Marcusnál nem kaphat jobbat, mert ugyan miért állna vele szóba más, hasonlóan helyes férfi (az persze nem számít, hogy Marcus egy szar alak).Természetesen ebben igencsak nagyot téved, és hirtelen azzal szembesül, hogy hárman csapják neki a szelet, ő pedig nem tud dönteni. A hülyeségei az expasijához húzzák, az önbecsülése Jacobhoz, valami megmagyarázhatatlan vonzalom pedig Aidenhez, a főnökéhez. Hogy mi lesz ebből? Sok-sok buta gondolat, rossz választás, kavarodás és miegymás, ami szenvedést okoz Lucynek és nevetést az olvasóknak.

A három másik barátnőt nem kedveltem meg túlságosan, valahogy egyformán nem lopták be magukat a szívembe. Egyikük élete sem tökéletes, mindegyikük boldogságát beárnyékolja valami, amiért sajnálni, szimpatizálni lehetne velük, nekem ez mégsem sikerült.
Chantal gazdag, csinos, mindene megvan, csak éppen a számára legfontosabb dolgot nem kaphatja meg: saját férjét. A jóképű férfi ugyanis nem hajlandó lefeküdni vele.
Nadia Chantallal ellentétben hatalmas adósságban úszik, amelyet szerencsejátékos párjának köszönhet. A férfi szenvedélybetegsége kezelhetetlennek tűnik, hiszen még az sincs rá hatással, hogy elveszheti feleségét és kisfiát.
Autumn a történet legszürkébb karaktere, a legsemmilyenebb, akinek legnagyobb hibája, hogy nem tud nemet mondani öccsének, így határozatlanságának köszönhetően nincs magánélete, mert minden percét a drogos öccse iránt érzett aggodalom tölti ki.
Hármuk problémája közül Nadiaé volt a leginkább hihető a számomra, így ennek a szálnak az alakulására voltam a legkíváncsibb.

Voltak erőltetett jelenetek a könyvben, néha Lucytól határozottan a falra tudtam volna mászni, a sok csoki pedig folyamatosan nassolásba vitt, de minden apróbb és nagyobb negatívuma ellenére is nagyon szerettem ezt a történetet! Ezzel keltem és ezzel feküdtem. Reggel munkába indulás előtt ugyanis mindig jól esett egy kis Lucy Lombard-féle bénázás, ami mosolyt csalt az arcomra, és így vidáman indult a napom.

A lényeg, hogy senki ne várjon ettől a csokis finomságos könyvtől mást, mint amit a borító és a tartalom sugall: csajos kalandokat némi édességgel megfűszerezve. Ezeken a hideg estéken nem is kell más, ugye lányok?! ;)

Itt gazdagabbak lehetünk némi csokis recepttel, könyv- és filmajánlóval: http://www.thechocolateloversclub.com