A múlt hétvégén meglátogattam Kethyt. A vonatra kellett egy olyan olvasnivaló, ami a 3 órás utat feldobja, nem túl vastag, és tudom, hogy nem csalódhatok benne, így a választásom Moore vámpír sorozatának második kötetére esett. Persze arra nem gondoltam, hogy ez a könyv a hangosan nevettetős félék egyike, és nem pont vonaton kellene olvasni, ahol ülnek körülöttem. ;)
Nem csalódtam, mert most is ugyanannyi beteg dolgot kaptam, mint a Vérszívó démonok esetében (ha nem többet). Sokszor percenként felnevettem és fogtam a fejem, hogy honnan lehet ennyi hülyeséget összeszedni, meg hogy hova lehet ezt a vámpír Jody történetet még fokozni. Persze lehet, mert van 3. kötetet is.
Ebben a bejegyzésben nem panaszkodhatom a vámpír felhozatalra, mert vámpírok egész serege volt a könyvben, nők és férfiak vegyesen. Az események most is több szálon futottak, ami miatt nem éreztem azt, hogy Jody és Tommy lennének a központi figurák, hiszen a velük történteket sokszor más szereplők szemén át láthatjuk. Számomra az Állatok részei voltak azok, amiket nem szerettem. Egyrészt még mindig nem tudtam megjegyezni, hogy ki kicsoda, másrészt annyira nem is kedvelem őket.
Jody és Tommy mellé érkezett még néhány új szereplő, akik közül én csak a lázadó Abbyt emelném ki, a maga sajátos stílusával és naplóbejegyzéseivel. Ezeket először furcsának tartottam, de aztán rájöttem, hogy ennek a fiatal lánynak a gondolatai igenis kellenek ahhoz, hogy még többet nevethessünk.
A könyv vége nem tetszett, mert túlságosan sok kérdésem maradt, amit majd biztosan megválaszol a 3. kötet, de mivel erre volt kiélezve minden történés az utolsó néhány oldalon, így ezeket a részeket furcsának éreztem., mert hirtelen egyszerre történt több dolog is mindenféle előzmény nélkül, amikre nem kaptunk magyarázatot. Lehet, hogy Moore arra gondolt, azért fogják elolvasni a következő részt az emberek, mert érdekli őket Jodyék sorsa, de én akkor is a kezembe venném a könyvet, ha nem így zárja le az eseményeket, engem az író stílus jobban vonz, mint a történet. Bár, most hogy így belegondolok, Chet, a borotvált, piros mellényt viselő drabális perzsa macsek életének alakulása mégiscsak érdekelne. ;)
Légy te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.
A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!