Olvasokkk

Ezt a könyvet is Mónitól kaptam, és azt írta bele, hogy ha nem vált ki belőlem „Hű b*** meg!!!” érzést, akkor több könyvet nem kapok tőle. Ezt nagyon sajnálnám, mert szerintem ez nagyon jól működik köztünk: mindig olyan könyvekkel lepjük meg egymást, amit magunktól úgyse szereznénk be, de elolvasása után meg örülünk, hogy bekerült a repertoárba. Legalábbis én így vagyok vele, úgyhogy ezért muszáj azt írnom, hogy: Móni, ez hű de ott volt! :)

Na, de komolyra fordítva a szót, a könyv tényleg ott van. Megvolt az izgalom, a feszültség, a váratlan fordulat, amire aztán tényleg senki nem gondol, szóval minden, ami egy jó könyvhöz kell. Igen, igen, most jön egy de… Csak igazából nem tudom megmagyarázni, de azért megpróbálom… Amikor a Szél árnyékát olvastam, talán írtam is, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan fordulatnál úgy ledöbbentem, hogy a könyv kiesett a kezemből. Amikor az Erdő volt terítéken annyira belefolytam a könyvbe, hogy amikor megrezdült mellettem a telefonom majdnem kiugrottam az ágyból, mert hirtelen azt se tudtam hol vagyok. A Viharszigetet is behabzsoltam két este alatt, de itt valahogy nem volt meg az a hatás, mint a fenti két könyvnél. Valahogy nem tudta megteremteni azt a hangulatot, hogy igazán belemerülhessek a sztoriba. Így inkább csak szemlélője voltam az izgalmaknak, nem a megélője.

Ennek ellenére mindenkinek ajánlom. Olvasása után nyugodtan állíthatom, hogy a film is tuti odaver, úgyhogy akinek nincs kedve a könyvhöz nyugodtan üljön be rá moziba, nem fogja megbánni. :)