A
molyos regisztrációnak köszönhetően elkezdtem összeszedegetni, hogy milyen, és mennyi könyvet olvastam eddig. Nos, emlékeimből eddig kétszáz valahány került elő, de egy biztos: ilyen könyvet, mint ez, még nem olvastam! Mondhatnám azt is, hogy borzalmas volt, de akkor megint megkapnám a „túl kritikus” bélyeget. Helyette inkább azt mondom, hogy nem igazán sikerült összhangba kerülnöm a könyvvel. Egyszerűen nem értem az egészet. Mármint nem a könyv cselekményét, mert az túl egyszerű volt. Azt nem értem, hogy hogyan lehet egy ilyet könyvnek hívni, és hogyan lehet ezt kiadni. Igen tudom, nem sikerült diplomatikusnak maradnom. De mindenki higgye el, ennek oka van. Ez az egész „regény” nekem tök olyannak tűnt, mintha én elkezdeném elmesélni az egyik ismerősömnek, hogy mi történt egy másik közös ismerősünkkel. Ez nem regény. Ez nem könyv. Ez egy emlékezetből készült beszámoló! És annak se jó éppen. Tök lényegtelen részek sok-sok oldalon keresztül leírva, lényeges részek két mondatban említve.
A könyv elolvasása és a post megírása között bevallom, eltelt pár nap. Azóta sokszor eszembe jutott, hogy lehet tök igazságtalanul szólom le ezt a művet. Lehet, egyszerűen csak hangulatilag nem jó pillanatban olvastam. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy kölcsön fogom adni kis olvasó brancsomnak (ne is tiltakozzatok csajok! :) ), és meglátjuk, hogy ők mit szólnak hozzá. Addig fenti véleményezésem senki ne vegye komolyan! :)
Mónika hozzászólása
2010. 04. 20. 16:36
Ha lehetne, akkor én inkább kimaradnék ennek elolvasásából…
Kethy hozzászólása
2010. 04. 21. 10:00
Nem tudom leszek e veled ennyire könyörületes!