“Tökéletes nyári olvasmány élénk fantáziájú kamaszgyerekeknek.” – olvastam valahol, és már akkor jót mosolyogtam, most meg hogy már végeztem a könyvvel, butaságnak tartom. Egyrészt nem csak kamaszgyerekeknek szól, másrészt fantázia nem igazán kell hozzá (vagy csak azért gondolom ezt, mert az én fantázám annyira jól fejlett, hogy abszolút nem kellett megerőltetnem magam, hogy elképzeljem a történetet).
Határozottan tetszett a könyv. Nem mellőzte a véres jeleneteket, mint más fiataloknak szóló könyvek (pl. Twilight) és a csúnya szavakat sem. Kalózosan jó volt. Olvasás közben a Jane Eyre eset és a kosztümös szerelmi történetek jutottak eszembe (nem mintha bármelyik is megjelent volna benne, vagyis mintha a Jane Eyre esetben is Swindon lett volna, nem?).
Az eseményeket két 13 éves gyerek szemével látjuk, hol Lillyével, hol pedig Zephével (kalóz vezér fia). A 22. században vagyunk, ahol is az Egyesült Királyság nagy részét a globális felmelegedés hatására elöntötte a víz, ezzel lerombolva szinte mindent. Az “Összeomlás” nemcsak a házakat mosta el, hanem a korábbi fejlettséget is, így az emberek halászatra, kalózkodásra kényszerültek, aminek hatására ez a jövőbeni világ olyannak tűnik, mintha a középkorban lennénk. Nem ismerik a modern technológiákat, a számítógépeket, egy épségben megmaradt PC veszélyt jelent, félnek tőle az emberek. Számukra a mi ruháink ócska rongyok (mint ahogy most mi gondolunk a középkori halászok ruháira), a Harry Potter pedig sokat érő könyv a régiség piacon. Egyszóval az elképzelt világ mesés, elgondolkodtató, hogy “mi lenne, ha…?”.
A történet igazából szinte szokványosnak mondható: kalózok elrabolnak egy kislányt, akit meg kell menteni. Van itt barátság, háború, kaland, minden, ami egy kalózos könyvbe kell. Lilly, a főszereplő határozott, már már túlságosan is bátor kislány, ettől tűnt nekem sokkal idősebbnek, mint 13; Zeph pedig egy szeretetre vágyó kiskamasz. Jó volt olvasni a gondolataikat, jó volt rajtuk keresztül látni az eseményeket.
Ami nem tetszett benne az talán az volt, hogy butaság volt beletenni ezt a kézi kütyüt, ami annyira nem is illett bele az egészbe, bár ha meg kimaradt volna, nem lett volna értelme a 22. századnak, akkor elég lett volna a sima középkor is.
Szerintem ez a könyv kortól függetlenül bárkinek egy jó kis szórakoztató “nyári olvasmány” lenne. Izgalmas, pörgős. (Tuti lesz folytatása, olyan furán volt vége.)
Ja igen, én is telepbányász akarok lenni – bár lehet nem bírnám -, és nekem is kell egy okos vízimacska. ;)
Légy te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.
A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!