„A felhők kaptárából rajzani kezdett észak és a magasság százmilliárd puha fehér csillaga.” Ez a mondat Fekete István tollából származik. Ő volt az utolsó – és majdnem egyetlen – olyan író, akinek egy-egy mondata ennyire rabul tudott ejteni, hogy még évek távlatából is játszi könnyedséggel tudom idézni. A Tea színe után, már Gaál Viktor mondataival is el tudok telni. Ez egy akkora pozitív meglepetést okozott számomra, hogy ha megpróbálnám megfogalmazni, csak rontanék a valóságon.
A könyv egyébként 3 külön regényből lett egybegyúrva. Egy kalandregény, egy szex-regény, és egy polgár-regény egyvelege. Ami elég érdekes próbálkozás, de a végeredmény mindenképpen meggyőző.
Főleg a szex-regény fonal lepett meg. Eddigi elég eklektikus olvasási táramban nem találkoztam még olyan könyvel – egy kivételével akad csak – ami képes, ami ki meri használni a magyar nyelv sokrétűségét egy szexuális együttlét leírásához. Ami azért elég furcsa, mert az imént említett olvasási táramban még Hedvig von Curtsmayler is szerepel, és még nála is a helyszín részletezése kapott csak hangsúlyt, az aktus maga két mondattal el volt intézve. Hát Gaál Viktor nem volt szégyenlős, tiszteletet érdemlően nyíltan bírta kezelni ezt a szálat, nem fukarkodva a rabul ejtő mondatokkal, és mindezt úgy, hogy egy szemernyi ízléstelenséggel se találkozunk a könyvében.
A polgár-regény vonalat a legegyszerűbben annyival le lehet intézni, hogy a sok filozófiai gondolkodás közül egy gyöngyszemet kiemelek, ami azt hiszem önmagáért beszél: Ha epret szedsz, és azt akarod, hogy tele legyen a tál, nem kétszer annyit kell szedni, hanem kisebb tálat választani.
A kalandregény vonal pedig csodásan haladt, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
A három vonal egyben, pedig abszolút rendben volt. A könyv vége kicsit furcsa lett számomra, de mindenképpen pozitív meglepetés, hogy egy olyan csattanó fele haladtunk, amiről mindenkinek tudomása van.
Újabb elvarázslásban reménykedve kíváncsian várom a következő olvasási élményt tőle, mert, hogy ezek után vissza fogok térni hozzá, az biztos.
Edina hozzászólása
2010. 08. 20. 21:41
Örülök, hogy jó szokásomhoz híven, most sem olvastam el a postod, Keth, míg nem végeztem a könyvvel.
Egyetértek veled, imádtam olvasni a könyvet, a mondatok tényleg magukkal ragadják az embert. Nagyon nagy élmény volt egy ilyen szépen megfogalmazott történetet olvasni.
Jó volt a sztori, jók voltak a figurák és a végében sem csalódtam.
Nekem kifejezetten tetszettek a filozófiai beszélgetések, amúgy is szeretek “agyalni”.
Egyébként semmi negatívumot nem tudok megemlíteni, talán csak annyit, hogy nagyon kicsik voltak a betűk…
