Harlan Coben: Az erdő

„Látom apámat azzal az ásóval”
„Amikor tizennyolc éves voltam, felügyelőként dolgoztam egy nyári táborban. Négy táborlakó – köztük a nővérem – az utolsó éjjel kiszökött az erdőbe. Soha többé nem látták őket. Csak kettőjük holtteste került elő. A tizenhét éves Margot Greent átvágott torokkal találták meg száz méterre a tábortól. A szintén tizenhét éves Doug Billinghamet fél mérfölddel távolabb. Számos késszúrás volt a testén, de a halál oka ugyanaz: elvágták a torkát. A másik két holttest – Gil Perezé és a nővéremé, Camille-é – soha nem került elő.”
Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra… Az erdő ugyanolyan lebilincselően izgalmas regény, mint a szerző magyarul eddig megjelent művei: Az ördög játszótere és a Dermesztő csend. Ezúttal is csak a legutolsó oldalakon kapunk választ a kérdésekre, számunkra is csak akkor derül ki, mi történt a fák között…