Olvasokkk

Ez a könyv szerepelt a karácsonyi kívánságlistámon, ám mivel a fülszövege olyan semmit mondó volt, és nem ismertem az írónőt sem, inkább másmilyen kötetek felé tereltem anyut a boltban. Aztán egy könyvtári látogatásom alkalmával kikölcsönöztem A tearózsát és a Téli rózsát, és amikor befejeztem őket, Donnelly is felkerült arra a bizonyos “mindent olvasni akarok tőle” listára.

A borítón levő tartalom alapján nem számítottam különösebben érdekes történetre. Arra gondoltam, hogy a főszereplő, Mattie biztosan nyomozni kezd majd a tónál történt gyilkosság után, és ez fogja kitenni az oldalak nagy részét. De szerencsére a gyilkosság csak az egyik szála volt ennek a remekül megírt könyvnek, inkább az a része, ami talán annyira nem is érdekli az olvasót, mert a másik, Mattie életének alakulása sokkal inkább magával ragadja az embert.

Mathilda Gokey egy szegény család második gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja korai halála után nyakába szakad a háztartás, a farm körüli teendők és három húga nevelésének minden gondja, ezért nem sok ideje marad arra, amit a legjobban szeret: hogy fogalmazásfüzetébe írja saját történeteit. Mattie nem egy mindennapi vidéki lány, őt nem érdeklik a tehenek, csirkék, a föld, ő minden örömét az olvasásban, a tanulásban leli, így kilóg  környezetéből azzal a szándékával, hogy egyetemre szeretne menni. Ahhoz azonban, hogy ez az álma valóra váljon, pénzre van szüksége, amivel sajnos nem rendelkezik, ráadásul édesapja sem támogatja ötletét, hiszen a lány munkájára nagy szüksége van a családnak, és nem mellesleg apja szerint a tanulás hiábavaló dolog. Vajon mit tehet egy ilyen helyzetben Mattie? Mondjon le az iskoláról és legyen belőle gazdaasszony sok kis poronttyal a nyakán, mint Minnie barátnője? Vajon mi az ő sorsa?

A történet azon a napon kezdődik, amikor a Glenmore szálloda közelében levő tóban holtan találják a korábban csónakázni induló Grace Brownt, aki egy férfi ismerősével evezett ki. Minden dolgozót megrendít a dolog, ráadásul Mattie-nél ott vannak Grace levelei, amit a lány kérésére el kellene égetnie, ám akárhányszor megkísérli a feladatot, mindig kudarcot vall, és végül úgy dönt beleolvas Grace levelezésébe. Miközben Mattie olvas, addig vissza-vissza megyünk az időben, megismerkedünk főszereplőnk mindennapjaival, megtudjuk mik az álmai, átéljük vele az első szerelmet, és szép lassan eljutunk a tragédia napjáig, ami Mattie életére is hatással van.

A jelen idős szál egy napot fog át, a múlt idős rész több hónapot, ezért nem értem, hogy miért a gyilkosságra helyezték a hangsúlyt a fülszövegben. Egyébként Grace Brown esete valós, tényleg megtörtént esemény, amit Donnelly beleépített saját történetébe. Az írónő szereti ezeket a megoldásokat, nem ez az egyetlen olyan regénye, ami valóban megtörtént dolgot tartalmaz. Emellett azt is élveztem, ahogy a különféle írókat például Miltont és Austent kritizálta ebben a regényben (a Miltonos dolgokkal amúgy én is egyetértek, “kellemes” emlékek fűződnek hozzá).

Szerettem olvasni, ahogy Mattie elmeséli a történetet. Ő egy igazán különleges lány az én szememben: erős jellem, szókimondó, művelt, álmodozó és bár szegény, mégsem a gazdagság, a szép ruhák azok, amiket ő nagyon szeretne, hanem egy kevés pénz, amivel New Yorkba mehet, hogy író válhasson belőle. Megkedveltem ezt a 16 éves lányt, és sajnálom, hogy el kell tőle szakadnom, jó lenne még olvasni róla. Néha egyébként Montgomery Anne Shirleyjére emlékeztetett.

Sok pozitív véleményt olvastam erről a könyvről,  többen írták, hogy ez Donnelly eddigi legjobb munkája, és ezzel én is egyetértek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan sorrendben kerültek a kezembe a művei, amilyen sorrendben elnyerték a tetszésemet. Vajon lehet ezt még fokozni? Remélem, hogy igen. Jó lenne, ha az írónő negyedik könyve is megjelenne magyarul, én biztos azonnal beszerezném.