Olvasokkk

Donnelly előző könyvénél A tearózsánál gondolkodnom kellett azon, hogy mennyire is tetszett a könyv, ám ennél a kötetnél egyértelműen csillagos ötöst adnék, ha lenne ilyen az értékelőrendszerünkben.

Hogy mitől is volt ez más mint az előző rész? Nekem A tearózsánál kicsit sok volt a szerencseáradat és annak nyújtása is, hogy Fiona és Joe egymásra talál-e avagy sem, így a történet végére úgy éreztem, hogy nem bírnék ki még egy könyvet az előbb említett két személy főszereplésével. Csak azért vettem a kezembe a Téli rózsát, mert a fülszövegében egyértelműen ott volt, hogy a központi figura most Sid Melon lesz, egy londoni gengszter, ez pedig azt engedte sejtetni, hogy az alvilági lét lesz a középpontban, nem pedig az az élet, amiben a szereplők láthatatlan buborékban élnek, ami mindentől megvédi őket. Az alvilág pedig nem az a hely, ahol csak jó dolgok történnének az emberrel, nemde?

Ez a számításom valamelyest be is jött. Ismét csak a Donnelly által remekül kidolgozott 1900-as évek Londonában voltam, megint láthattam a szegények sorsát és megismerhettem egy olyan nőt, aki mindent megtett azért, hogy kevesebben haljanak meg szülésben, illetve hogy kevesebben essenek teherbe, szembeszállva azzal az eszménnyel, hogy a fogamzásgátlás erkölcstelen dolog. Két ember életét követhetjük nyomon a történetben: Sid és India harcát a maga boldogságáért és céljaiért, mindezt úgy, hogy jó és rossz dolgok egyaránt történnek velük és folyamatosan akadályozza őket egy olyan ember, aki mindent megtesz azért, hogy a saját malmára hajtsa a vizet, ami folyamatos izgalmakhoz vezet. Igazából sokszor egy percnyi szusszanásunk sincs, mert egyik pillanatról a másikra kerülünk olyan helyzetekbe, amiknél nem tudhatjuk mi lesz a végkimenetel. (Na jó, néha egyértelmű, hogy mi lesz, de nem mindig!)

Az alvilági életben nem nagyon időzünk olvasás közben, inkább India orvoslását követhetjük nyomon részletesebben, amit én nem is bántam, mert tetszett, hogy beleláthattam az akkori helyzetekbe. Egyáltalán nem csalódtam amiért nem Sid, hanem sokkal inkább India volt a főszereplő. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy valahogy Sid figurája nem volt túlságosan gengszteres, az írók jóformán mindig belekeverik, hogy minden gonosztevő a lelke mélyén jó, ezt pedig nagyon nem szeretem.

Ami nem tetszett az a sok elírás volt. Például egyik pillanatban még Fiona ment az utcán, aztán meg India lett belőle. Vagy nem tudom miért, de nekem a Finnegan óra zsebóraként maradt meg, erre itt karóraként emlegették. Jót nevettem azon, amikor megláttam Fiona gyerekeinek a nevét, merthogy ennél tucatabbat már nem is lehetett volna választani nekik jól ellentmondva az anyjuk nem túl gyakori nevének.

Olvasás közben soha nem éreztem azt, hogy bármely történés sok lett volna. Persze az is igaz, hogy azért nem minden esemény volt váratlan és most is voltak kitalálható dolgok, de mégsem olyan mértékben, mint az előző kötetben. Mivel a két könyv szinte független egymástól, hiszen A tearózsában Sid csak a történet elején és végén jelenik meg, így akár ezzel is lehet kezdeni a sorozatot, bár lehet az első rész kell ahhoz, hogy ezt jobban tudjuk értékelni. Akárhogy is döntötök a kezdő kötetet illetően, ha szeretitek a 1900-as évek elejét és jól akartok szórakozni, mindenképpen olvassátok el a Téli rózsát!