Olvasokkk

A Kelly Kiadónak két tündéres könyve is megjelent az elmúlt hetekben, amik nem kis gondot okoztak nekem, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy a kettő közül melyiket olvasnám el szívesebben. Hosszas fejtörés után végül arra jutottam, hogy mindkettő kell, és a kevésbé tetszőt elcserélem valakivel. Ennyiben azonban nem merült ki a “melyiket is?” kérdés, hiszen ott ültem két jónak ígérkező könyvvel a kezemben, és nem tudtam melyikkel kezdjek. A kérdést végül 2-2 oldal elolvasása döntötte el, így az E/1. személy és a stílusa miatt a Keserű ébredésre esett a választásom.

A vámpírok iránti rajongásom az Interjú a vámpírral című filmmel kezdődött, majd némi olvasnivalóval folytatódott és végül a Vámpírok bálja musicallel teljesedett ki, azóta pedig valahogy úgy érzem egy időre eleget kaptam ezekből a lényekből, így a tündéres téma most a lehető legjobb időben talált meg. A tündérekről nem sok mindent tudtam eddig, ami kép bennem élt róluk az egy kis fényes szárnyas tündérlány volt, eszembe sem jutott volna negatív figuráknak képzelni őket, ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyok képben velük kapcsolatban, amit nem éreztem hátránynak, hiszen így ez a történet elég sok meglepetést okozott.

Főhősnőnk, MacKayla Lane egy ízig-vérig Barbie baba, egy szőke hajú, rózsaszín körmű és rózsaszín ruhákat viselő 22 éves lány, aki a gondtalan főiskolások életét éli egészen addig, amíg tudomást nem szerez arról, hogy imádott nővére, Alina meghalt. Mac nem bír ölbetett kézzel ülni otthon, így a tett helyszínére, Dublinba utazik, hogy kiderítse ki ölte meg Alinát. Nyomozása első napjaiban különleges, nem emberi dolgot vél felfedezni egy szuper helyes férfiban, amit nem tud mire vélni, aztán egy véletlen folytán megismerkedik a titokzatos Jericho Barronsszel, aki felvilágosítja arról, hogy mi is Mac valójában. Barronsnek a tündérek könyvére fáj a foga, Mac pedig a nővére gyilkosát szeretné megtalálni, így közös nyomozásba kezdenek, ami nem kevés izgalommal és sok-sok érdekesebbnél érdekesebb lény megismerésével jár.

A tündérek között vannak jók (Seelie-k) és rosszak (Unseelie-k), ami közös bennük az az, hogy álcázva vegyülnek el az emberek között. Ez az álca az Unseeliek esetében rendszerint egy tökéletes kinézetű férfit jelent, aki könnyedén meghódít egy-egy nőt annak érdekében, hogy ilyen olyan módon táplálkozzon belőle (értsd megölje). Ez így messze nem az a kedves kis szárnyas lény, akire én olvasás előtt gondoltam! Ráadásul szárnyuk sincs, mert nem repülnek, hanem teleportálnak, a kinézetük pedig cseppet sem bájos, hanem sokkal inkább undorító. Megjegyzem, jó tündért még nem sokat látott Mac, de közülük a szextündér elég érdekesre sikeredett.

Senki ne riadjon meg attól, hogy Macet Barbie babaként jellemeztem, bár ő is ezt mondta magáról. Lehet, hogy szőke haja van, a kedvenc színe a rózsaszín és néha gyerekes, de ettől még intelligens és szellemes. Én jókat szórakoztam a gondolatain. Egy dologgal nem vagyok kibékülve, a nevével. Nekem ez a Mac valahogy nem jön be, az Alina annál inkább.

Nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire fog tetszeni. Reggel legszívesebben otthon maradtam volna olvasni munka helyett, annyira nem akaródzott elhagyni Dublint és Mac frappáns mondatait (például a Harry Potterről), mert hát reggel indulás előtt muszáj volt még beleolvasnom kicsit. Alig várom, hogy megjelenjen a folytatása, és még több információra tegyek szert a tündérekről és Macről! Még az a jó, hogy csak pár hetet kell várni elvileg!