Olvasokkk

Nem először jártam úgy, hogy egy olyan könyvet várattam hónapokig, ami nem ezt a sorsot érdemelte volna. Tudtam, hogy jó lesz, hiszen rosszat még nem olvastam róla sehol; tudtam, hogy mások két kézzel kapnának a kötet után, de egyszerűen nem voltam képes rávenni magam arra, hogy kinyissam. Aztán egyszer csak megérkezett az az ismerős sürgető érzés, hogy most azonnal olvasnom kell ezt a könyvet, nem kell más, csak ez a történet, így neki kezdtem.

Mivel a fülszöveget megint figyelmetlenül sikerült átfutni, csak két momentum maradt meg: orosz szereplők Kínában. Az orosz szereplőktől nem tartottam, Kínától annál inkább, de aztán ezen néhány fejezet után túl is jutottam, mert Furnivall stílusa teljesen magával ragadott és nem volt miért aggódnom. Egyrészt remek leírásokkal látott el, másrészt megismertetett Lydiával és az ő történetével, aminek élveztem minden sorát, illetve beleláthattam a múltbeli Kína életébe is, ami megint csak nagyon tetszett.

Az események több szálon zajlottak: hol Lydia, hol Theo, hol pedig Csang an Lo szemével láthattuk a történéseket és mindazt ami bennük zajlott.  Ezáltal átérezhettük egy szegénységben élő orosz lány küzdelmét a megélhetésért, egy kínai kommunista harcát az életért és egy angol iskolaigazgató szenvedését zsarolójától, valamint megismerhettük az 1928-as év Kínáját, ahol a külföldiek lenézik a kínaiakat, a vegyes párokra megvetéssel néz saját népük, és ahol a kínai maffia egyetlen ellenségét sem kíméli.

Az orosz szerető egy néhány oldalas prológussal indult, ezután kellemesen lassan  alakult a szereplők története.  Még ha nem is történt semmi lényeges velük, akkor is élvezetes volt ismerkedni a világukkal, ha pedig izgalmak jöttek azokat Furnivall mindig elnyújtotta egy kicsit, hogy még jobban beleéljük magunkat a bőrükbe, hogy még jobban megfeszüljenek az idegeink és ha éppen úgy adódott akkor még jobban szenvedjünk velük. A könyv kétharmadánál pörögtek fel az események, brutális képekkel találhattuk szemben magunkat. Láttam, hogy már alig van vissza valami és biztos voltam benne, hogy történni fognak még váratlan események, de nem tudtam mik lesznek azok és nem számítottam volna ilyen megrázó dolgokra. Akárhogy is nézem, soha nem unatkoztam olvasás közben, ha nem lett volna ennyire izgalmas a könyv vége, akkor is a kedvenceim közé lépett volna elő.

“Furcsa vagy Lydia Ivanova, tudtad? Minden lány, aki nap nap után az ágyában fekszik egy fehér nyúllal a hasán és háborúról olvas, furcsa.”

Lydiát nagyon megszerettem, így örülök neki, hogy ezzel a könyvvel nem ért vége a története, és még olvashatok róla, hiszen ő nem az a típusú karakter, aki körül nyugalom uralkodik, pláne nem, ha számára új környezetbe kerül, Oroszországba, ahol nem ismer jóformán senkit. Rajta kívül mást nem igazán sikerült megkedvelnem, pedig elég sok szereplőt felvonultatott a szerző. Mondjuk az tény, hogy Csang ellen csak az az egy indokom szól, hogy számomra ő túlságosan kínai volt (itt nem a külsejére gondolok, hanem a magával hozott kultúrára).

Szerettem ezt a könyvet, mert ez egy olyan történet, amit mintha csak nekem írtak volna: volt benne izgalom, szerelem, érdekes szereplők, kaland, ismeretlen kultúra, nyuszi (Szan Jat-szen névvel) és még sorolhatnám. Alig várom, hogy megjelenjen magyarul a következő rész! Azt már nem fogom hetekig mellőzni, ebben biztos vagyok. Már csak azért sem, mert Oroszországban fog játszódni, megint valami olyan helyen, amivel nem minden nap találkozok a modern regényeken.