Libba Bray:

Libba Bray
Rettentő gyönyörűség

Bejegyezte: Mónika -

Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, csak akkor szólal meg, ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és hanyatt veti magát, és Angliára gondol, amikor ezt kívánják tőle. A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség. A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma, aki magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínosan valóra is válnak, hűvös fogadtatásban részesül az Akadémián. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt. Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal. És itt vár rá a sorsa…, amennyiben hisz benne. A Nagy és rettenetes szépség igazi, hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és éjszaka utunkba vetődő dolgok világának széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol egy lány más utat keres magának.

Mónika véleménye
Hozzászólások (0)
Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de valahogy mindig úgy jött ki, hogy nem volt bent a könyvtárban, és a végén már fel is adtam, hogy egyszer sorra kerülök az előjegyzésben, így ekkor jutottam arra, hogy megveszem. Nem bántam meg.

Erre a történetre nem mondhatom, hogy rögtön az első oldalon megfogott, igazából onnan lett számomra érdekes, amikor Gemma bekerült a lányiskolába és kezdetét vette a lányok harca valamint a “nyomozás”, hogy mi is történt régen a Spence-ben. Tipikusan az a könyv ez, amit “jó pár” évvel (úgy 12-14) ezelőtt biztosan imádtam volna, és bár már nem az én korosztályom a célközönség, nagyon tetszett, beleélni magam viszont nem igazán tudtam, azért mégiscsak fiatalok nekem ezek a lányok. Hogy mit is kapunk, ha elolvassuk? Lányokat egy régi iskolában; titkokat, amiket ki kell deríteni; kalandot; egy olyan érzést, amitől még még még akarunk Gemmáról olvasni.

A történet teljesen rendben volt. Lehetne unalmas a lányiskola, a rivalizálás stb., de nem az mégsem, mert az írónő kiegészítette valami olyannal, ami az Evermore-ban nem tetszett, de itt valahogy illett a témába és bár nem szeretem az ilyesmit, most mégsem háborogtam rajta, hanem próbáltam elképzelni, hogy mi lenne, ha…

Gemma alakja hol szimpatikus, hol nem. Nem tetszett, ahogy Ann-t megítélte, mert igazából utána ő sem viselkedett sokkal másabbul. Ann-t sem értem mondjuk, az ő viselkedése is meg tudott lepni néha. A többiekről meg nem is teszek említést, valahogy nem kedveltem meg egyiket sem.

Kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő részben!

Légy te az első hozzászóló!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!