Olvasokkk

Régen vettem a kezembe olyan könyvet, ami teljes egészében a földre rántott volna megszokott lebegő állapotomból. Azt hiszem hiányzott is ez már. Jó volt olyan történetet olvasni, ami egy valós, nem kitalált, nem idealizált világban játszódik, ahol a szereplők valóban szenvednek és velük együtt szenvedünk mi, olvasók is. A Hóvirág és a titkos legyező egy olyan mű, amit időnként le kellett tennem, mert olyan sokat közölt, olyannyira felháborított, olyannyira elborzasztott, hogy muszáj volt kicsit pihentetni. Amióta pedig végleg letettem, mert a végére értem, azóta meg egyszerűen nem megy ki a fejemből.

Folyamatosan felháborodtam valamin az olvasás során. A XIX. század Kínájában vagyunk, egy olyan világban, ahol a lányok haszontalan teremtések, ahol az anyák nem mutatják ki szeretetüket lányaiknak, ahol a feleségek cselédek, és ahol a lótuszláb szépsége adja egy lány értékét. Ez mind mind annyira, de annyira nem a mai civilizált ember világa, hogy fájt olvasni ezt a sok szörnyűséget. Végig eltorzult arccal követtem a láb elkötésének minden részletét, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehetett azt a sok kínt elviselni, azért, hogy jobb sorsa legyen valakinek, jobb férjet találjanak neki.

A két főszereplő, Liliom és Hóvirág kapcsolata gyerekkorukban kezdődik és egészen felnőttkorukig tart. A két lány annyira más: egyikük a földön jár, másikuk a föld felett; egyikük érzelmes, másikuk gyakorlatias; egyikük odaadó, másikuk visszafogott; egyiküknek rossz élet jut, másikuknak jó élete lesz; egyikük sokat szenved, ezért elkeseredett és lemondó lesz, másikuk élete jól alakul, nem tudja milyen az igazi szenvedés; egyiküknek lelki támasz kell, másikuk nem tudja ezt megadni; egyikük félreérthető gondolatot ír a közös ezüst legyezőre, másikuknak fájdalmat okozva ezzel; szétválnak… Vajon ha valaki nem mutatja ki a szeretetét, az azt jelenti, hogy nem szeret minket? Vajon, ha valaki hazudik nekünk, azt jelenti, hogy nem bízik meg bennünk? Vajon én mindig jól reagálok a barátaim problémájára? Vajon én hogy fogom elviselni családtagjaim halálát? Kérdések, amiken azóta is gondolkodom, hogy letettem a könyvet. Gondolkodom egy könyvön!, de régen is volt ilyen…

Nagyon sok olyan mondattal találkoztam olvasás közben, amin felhorkantam, hogy Te jó ég ilyen is van? vagy Milyen az már, hogy… Számos olyan gondolat volt benne, aminek köszönhetően hálát adtam annak, hogy nem abban a korban élek. Régen olvastam ennyire felkavaró könyvet, de örülök neki, hogy a kezembe akadt és megismerhettem a kínai kúltúra egyes mozzanatait. Bár sok sok szörnyűséget tudtam meg, mégis azt mondom, hogy a Hóvirág és a titkos legyező-t minden nőnek el kell olvasnia.

Nem sokszor mosolyodtam el olvasás közben, de ezen a mondaton jót nevettem:

“Ismered a mondást, mely szerint a szép emberek szépekkel, az okosak okosakkal házasodnak össze? Aznap reggel rájöttem, hogy Bácsi és Néném mindketten csúnyák, így tökéletesen összeillenek.”