Olvasokkk

A múlt hét végén a mostoha időjárás áldozatai lettünk. Ez többek között azzal járt, hogy elment a villany. Számítógép kilőve. Persze, hogy úgy jöttem haza arra a hétvégére, hogy nem hoztam könyvet. De unatkozni se akartam, ezért az ősök szekrényéből előkerült egy a könyv borítója szerint is szerelmes regény. Ezen már kicsit leakadtam. Már csak azért, mert a borítón, ami baba kék, egy éppen elélvező nő feje látszik. Aki ebből nem szűri le, hogy szerelmetes könyvet vett a kezébe…

Most kéne, hogy jöjjön a szapulás, de elbizonytalanodtam. Ha valaki olvasta tőlem a Sötét múltú lányról írt posztomat, az azt látta, hogy nagyon lehúztam, azért mert az egész olyan, mintha úgy mesélnék a sztorit, és nem akkor történik. Aztán olvastam a Balettcipőket. Ott ugyanez köszönt vissza, de azt meg betudtam a kinőtt ifjúsági regény kategória sajátosságának. De ennél a könyvnél is ugyanezt tapasztaltam. Most már komolyan kérem, hogy világosítson fel valaki, hogy ez egy újfajta fordítói szokás, vagy velem van baj? Mert én ezt nem vágom. De nagyon nem! Molyon meg lehet nézni: olvastam millió Danielle Steel könyvet, meg egy csomó minden mást is, de eddig ilyet én még nem tapasztaltam. Tényleg tök olyan feeling volt ez a pát könyv, mintha leülnék valamelyik drága Barátnémmal egy pohár bor mellé, és elmesélné, hogy xy volt évfolyamtársunkkal ez, meg ez történt, úgy hogy azért néha felidéz egy-egy párbeszédet is. De így hogy éljem bele magam a sztoriba? ha nem akkor történik, és nem a főszereplő szemszögéből látom, hanem egy narrátoréból? Így elveszik az olvasás élményét, amibe én pont azt szeretem, hogy minden egyes könyvvel egy külön világba kerülhetek. De így zárva marad az ajtó! :(

Azt azért el kell még mondanom, hogy a borzalmas borító, és a pellengérre állított stílus mellett a sztori nem volt rossz. Strandon, nyüzsgő tömeg, és gyereksikolyok mellett ideális olvasmány! :)