Olvasokkk

Sokféle könyvet olvastam már eddig: vámpírost, szellemest, másik világban játszódót, de olyat még soha, aminek a helyszíne az űr lett volna, legalábbis nem emlékszem rá. Ezeket valahogy mindig kerültem, mondván, hogy úgysem tetszenének nekem, pedig az ilyen típusú filmekkel nem vagyok elutasító, szóval érdekes ez a hozzáállásom.

Miért olvastam el mégis a Csodaidők első részét? Egyrészt, mert a címe, vagyis az ogfák vöröse ki tudja miért, de megfogott; valamint ez volt az első olyan könyvem, amit a moly hatására szereztem be és mivel senki nem írt róla semmilyen elriasztó dolgot (maximum a négy kötet együttes vastagságát), és még hangsúlyozták is, hogy a középpontban inkább a család  semmint az űr áll, így bátran le mertem emelni a könyvtári polcról.

Eleinte kicsit nehezen haladtam, furcsa volt ez az űr dolog, a politika a vallás és ehhez még hozzájött az is, hogy néha képes voltam egészen ügyesen eltévedni mind a bolygók között, mind pedig a Raas családfán, de talán a végére sikerült belerázódnom, hogy akkor ki kicsoda meg melyik bolygóhoz mi is köthető. Számomra a regény felétől lett izgalmas a történet, akkor egyszerre  több dolog is történt, új váratlan-kevésbé váratlan helyzetek alakultak ki mindhárom főszereplő életében, ami miatt kicsit nehezen váltam meg a könyvtől, ha nem volt időm olvasni.

Tetszett ez az 1000 évvel későbbi  jövőkép, vagyis inkább úgy mondanám, hogy voltak benne dolgok, amik tetszettek. Például a nagycsalád közös házban él dolog határozottan bejött. El is képzeltem, hogy milyen lenne együtt élni a dédszüleimmel meg az ük szüleimmel, akiket nem is ismertem. Viszont a 120 év élettartammal nem tudtam mit kezdeni magamban,  de persze ennek lehet az az oka, hogy nem nagyon történik olyan dolog velem, ami miatt érdemes lenne 120 évig élnem. Bár, mondjuk akkor kb. 60 évvel tovább olvashatnék könyveket. ;)

Azt hittem, hogy mivel Raana, egy Raas családtag “meséli” a történetet, nagyobb jelentősége lesz az eseményekben, de gondolom még a további kötetekben lehet főbb szerepe. A könyv három fő alakja közül az elsőként bemutatott Judy története ragadott magával. Judy korának közlésekor valahogy nem figyeltem oda, így sok-sok oldalon keresztül azt hittem, hogy ő egy 14 éves kamasz, ennyinek éreztem, és mindig csodálkoztam a “kislány” megszólításon. Végig az ő fejezetei voltak a kedvenceim, de nem olyan módon, hogy folyton azt lessem mikor érek hozzá.

Judyt mindig Giin szála követte, ezeket a részeket annyira nem kedveltem, mert Giin munkája révén sokszor volt szó politikáról, vallásról, ilyen olyan űr-béli dolgokról, amely részeket többször is át kellett olvasnom, mert mindig elkalandoztak a gondolataim közben. Míg a Giinhez kapcsolódó témákat, nem túlzottan kedveltem, addig magát a férfit igen. Giin volt a kedvenc szereplőm, de Judy sorsa volt érdekesebb a számomra.

Yaan fejezeteit jó volt olvasni a könyv feléig, aztán onnantól már nem szimpatizáltam Yannal.  Sokszor háborogtam magamban a gondolatain. Nekem ő lett a mumus, akinek a dolgait annyira nem kedveltem, magát Yaan alakját sem. Ez nem azt jelenti persze, hogy a róla szóló részek unalmasak lettek volna, sőt…

Néha eszembe jutott, hogy vajon mikor jön el az, amikor úgy érzem majd, hogy nekem el kell olvasnom az egész sorozatot, de ez elég sokáig váratott magára. Még a felénél sem éreztem így, pedig ott aztán igazán beindultak az események. Aztán az utolsó fejezeteknél jött, hogy jó lenne tudni mi lesz majd a következő kötetekben, hogy hogyan is alakulnak a dolgok a továbbiakban. Igen ám, de volt egy kis probléma: honnan lesz meg nekem a következő 3 könyv? (Merthogy kis könyvtárunkban naná, hogy csak az első rész van meg.) Végül megrendeltem a molyon, és ott még dedikálja is nekem Eta, a szerző, szóval jól járok vele. ;)

Összegzésként annyit mondanék csak, hogy tetszett a történet, tetszett ahogy az írónő végigvezette az eseményeket,  főleg az tetszett, amikor azt hittem, hogy engem meglepetés ugyan nem érhet, de aztán bamm jött valami, amire nem is gondoltam, és kizökkentem a nyugalmamból. Amivel még mindig nehezen békülök ki, az az űrkörnyezet. Nem tudom miért, de egyszerűen nekem az űrhajók, másik bolygón való élet elképzelése nehezen megy, nem érzem hozzám közelállónak. Mondjuk az is igaz, hogy ezek csak mellékes dolgok, szóval aki emiatt nem akarja elolvasni a könyvet, az igenis merje, mert jó!

A sorozat eddig olvasott folytatásai:
Kiszakadtak
Árulás