Shan Sa:

Shan Sa
A gójátékos

Bejegyezte: Kethy -

A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca… Shan Sa Pekingben született, ma Franciaországban él. A fiatal kora ellenére máris világhírű írónő nagy sikerű könyvében Kína szépsége és a háború iszonyata, a sokszor hamisan romantikus szerelemkultusz, álmok és rémálmok és a gó titokzatos világa elevenedik meg egy férfi és egy nő szenvedélyes játékán keresztül.

Vegyes érzelmekkel álltam neki ennek a könyvnek. A vegyes negatívabb részét a keleti kultúráktól való idegenkedésem okozta. Az a sok formalitás, tradicionalitás nekem már túl sok. Másrészről pedig az a véleményem, hogy ahhoz hogy otthon lehess egy könyvben nem mindig elég a sztorit olvasnod. Az otthonossághoz kell az is, hogy megértsd azt az egy-egy mondatot, ami a szerző identitásából fakad, ami a sztori szempontjából ugyan nem fontos, de a könyvben való élésed szempontjából igen. És mi adja meg a szerző identitását a saját életszituin túl? A történelem, az irodalom, a kultúra. Ezek nagyvonalakbeli ismerete nélkül nehéz. Így míg nyugodtan veszek kézbe európai vagy még amerikai íróktól is könyvet a kezembe, addig az ismeretlent képző keleti világ pont a fentiek miatt kicsit riaszt.

Vegyes érzelmeim pozitív részét a cím miatt éreztem. Odáig vagyok az elmés játékaikért, rejtvényeikért. És bár a go-t nem ismerem igazán, de remélem egyszer lelek valakit akitől el fogom tudni sajátítani az alapjait. :) (Sőt ezt muszáj is lesz megtennem, mert Móni az ajánlásában – Tőle kaptam ezt a könyvet –, ígért nekem egy partit, amit nem szeretnék visszautasítani. :) )

Nos, hát idegenkedésemmel és csodálatommal felvértezve elindultam a könyv útján. Körülbelül a huszadik oldalon ki is derült, hogy félelmeim nem voltak alaptalanok: Kína – Japán háborúk, rossz császári döntések, katonai mozzanatok elevenedtek meg, melyekhez terjedelmes fülszövegek adták ugyan a mankókat, de azok olvasásához kitérve kiestem a sztori üteméből. Így az elejét elég vontatottnak éreztem. Aztán eljutottunk végre a személyes vonulatokig, amikor már lekötött a könyv, amikor már megfogott annyira a főszereplők személyisége, hogy érdekelt milyen sorsot szánt nekik az író. Bárcsak ne érdekelt volna!

Ennél az óhajnál kellene befejeznem a postot, de sok miértet kapnék, így ezt elkerülendő ismertetem a könyv receptjét, ami azt hiszem bőven megadja a miértekre a választ: fogod a Rómeó és Júliát, belemártod jó sok vérbe, még több értelmetlenségbe, cseppnyi pszichohorrorba, és megkapod A gójátékos-t.

Légy te az első hozzászóló!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!