Sophie Kinsella:

Sophie Kinsella
Pánik a plázában

Bejegyezte: Mónika -

Becky Bloomwood visszatér! Becky élete révbe ért. Ismert pénzügyi szakember, újságíró, személyes pénzügyi tanácsadó, saját tévéműsora van. Csinos, okos, elegáns, segítőkész… Egyetlen hibája a vásárlási szenvedélye. A divat megszállottja, nem tud ellenállni a drága, márkás cuccoknak, akkor sem, ha egy fitying sincs a bankszámláján. Egy különleges szandál, egy selyembársony sál, esetleg egy formatervezett divatékszer vagy egyedi táska láttán képtelen uralkodni magán. Addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi valamelyiket, még akkor is, ha nincs rá fedezete. A józan pénzügyi szakemberből – belépve egy női divatüzletbe –, a másodperc töredéke alatt pénzügyi analfabéta válik. Se lát, se hall, csak próbál, próbál és próbál, s végül fedezetlen csekkel fizet. Adósságai az egeket ostromolják, ruhái, cipői, táskái, övei, sáljai, piperecikkei alig férnek el a szobájában. Kiegyenlítetlen számlái miatt per fenyegeti, kedvese elhagyja, állását felmondják, karrierje, párkapcsolata romokban… Önmagát okolja, pedig nem ő a célpont. A „jóakaró” Becky szennyesének kiteregetésével akarja tönkretenni a meghurcolt lány kedvesét. Azonban Beckyt nem olyan fából faragták, holmi firkászok nem fognak ki rajta. Amikor a legmélyebb megalázását készítik elő, fordítva sül el a dolog. Becky győztesen kerül ki a slamasztikából…

Mónika véleménye
Hozzászólások (0)

Olyan lehangolóan rossz idő volt az utóbbi napokban, hogy kellett valami, ami kicsit jobb kedvre derít, így a Csodaidők után egy vidám olvasmány után néztem a polcokon, és mivel a Pánik a plázában már két éve arra várt, hogy a kezembe vegyem, elsőbbséget élvezett más könyvekkel szemben. Most már visszaadhatom egy nagyon kedves barátnőmnek, akinek köszönöm eddigi türelmét amiért így lenyúltam a kötetet!

Kethy több Kinsella könyvről is írt már (Tudsz titkot tartani?, Emlékszel rám?), és más blogokon is olvastam a boltkóros Beckyről, így semmi mást nem vártam, mint egy könnyed olvasmányt, amin jót fogok szórakozni, és nem csalódtam, mert azt is kaptam. Lekötött, megnevettetett és vidámabbá tette a szürke esős napokat, amikor meg nem olvastam, akkor magam is Prada táskákat nézegettem a neten, hála Beckynek!

A történet nekem teljesen a helyén volt, bár úgy 10 oldal után észrevettem, hogy valami mintha nem stimmelne, olyan érzésem volt, hogy lemaradtam valamiről, és igen, akkor sikerült észrevennem a fülszövegben, hogy ez a Boltkóros sorozat második kötete, no de sebaj, mert szerintem így is megállta a helyét, nem éreztem azt, hogy az első könyv ismerete kellene ahhoz, hogy bármit is megértsek, mindent értettem. Maximum arról maradtam le, hogy Becky hogyan jött össze Luke-kal, ami mondjuk érdekelne, hát majd legközelebb elolvasom azt is.

Becky alakjában néha magamra ismertem, de én inkább a könyvvásárlást viszem túlzásba illetve nem ritka, hogy a győzködöm magam helyzetbe kerülök: “ugyan, neked ez a könyv nem kell”, aztán persze kosárba kerül. Ami zavart néha az a főszereplő túl nagy boltkórossága volt, illetve a fordító “izé”-je, amivel Becky több mondatát is kezdte.

Nos, az már kiderült, hogy nem angolul olvastam a könyvet, de a magyar kiadás borítója annyira csúnya, hogy inkább ki sem tettem. A pontozásnál viszont azt pontoztam, mert mégiscsak az volt a kezemben.

Attól függetlenül, hogy Becky valószínűleg nem venné a kezébe ezt a könyvet egyik magyar plázában sem, a borító miatt, más ne riadjon vissza tőle, mert különben nem ismerkedhet meg a főszereplő “hőstettével”. ;)

(Volt a könyvben egy Erin mellékszereplő, akinek először így olvastam a nevét: Erin-ra. Kicsit bennem van még a Csodaidők. :)) )

Légy te az első hozzászóló!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!