Olvasokkk

Elkövettem egy hibát ezzel a könyvvel kapcsolatban: túl hamar olvastam a másikhoz. Ha várok vele még egy fél évet-évet, tuti, hogy felhőtlen kikapcsolódást jelentett volna. Így viszont néha olyan volt, mintha ismétlést látnék. Legalábbis sok elem összepasszolt a két könyvbe. És nem csak történetileg. Meg kellene néznem, hogy ugyanaz e fordító személye a két könyvnél. Mert elég sanszosnak tűnik, hogy igen. Pár szófordulat olyan gyakori a könyvben, hogy észrevettem. Úgy értem, ha olvasok, én belemerülök a sztoriba, és nem foglalkozok ilyennel, hogy helyesírási-, nyelvtani hibák. Ha észre is veszem, rögtön el is felejtem, mert a történet a lényeg, ezek olyan mellékes bagatell dolgok, hogy nem érdemlik meg igazán a figyelmet. De ennél a könyvnél szó szerint idegesített már, pár gyakran visszatérő szó. Ami még talán érthető lenne, ha angolul olvastam volna; de magyarul, amikor arról híres a nyelvünk, hogy nagyon sokrétű, hogy egy-egy szóra van hat másik is, szóval így azért érdekes ilyesmibe belefutni.

Egyébként maga a sztori kis aranyos üdítő nyári olvasmány. Én legalábbis a kerti hintában olvastam két virágzó cseresznyefa között, és kicsit sem zavart, hogy olykor fel kellett néznem a könyvből, mert a kutyám játszani akart, vagy mert egy madár ott trillázott fölöttem. Könnyen vissza lehetett venni a történet fonalát, ami ugye pont a nyári laza olvasmányok fő kritériuma.