Olvasokkk

Ezt a könyvet egyáltalán nem terveztem, hogy olvasni fogom. Láttam bejegyzést Nikinél, Szaniknál, de mindig egy határozott nem volt a válaszom arra, hogy szívesen belelapoznék-e. Aztán persze a könyvtár módosította a véleményemet, hiszen ha már bent találtam, nem hagyhattam ott, és ha már kihoztam, akkor nem vihettem vissza anélkül, hogy belelapoznék. Így hát elolvastam.

Nem mondhatnám, hogy túlságosan nagy Shakespeare rajongó lennék. Igazság szerint nem sok mindent olvastam tőle, de a Romeo és Júliát igen, kötelező olvasmány volt. Emlékszem gimisként nem nagyon kötötte le a figyelmemet, ám ezt a Selfors féle Mentsük meg Júliát! tuti, hogy nem bírtam volna letenni. Csakhogy ezzel kicsit meg is jártam volna, hiszen itt a Veronába csöppenő Mimi megváltoztatja Shakespeare szereplőinek történetét, és ez magával hozott volna egy nagy problémát, ugyanis nálunk minden kötelező után volt egy kis teszt, hogy a tanárnő kiszűrje, kik azok, akik nem olvasták el az adott művet: kaptunk néhány kérdést, aminek bizonyos %-át helyesen kellett megválaszolnunk. Mivel akkoriban volt nagy film a Claire Danes – Leonardo DiCaprio főszereplésével játszott Rómeó és Júlia, amit többen közülünk szívesebben néztek meg olvasás helyett, így a “Hogyan halt meg Júlia?” kérdésre például olyan válasz született, hogy lelőtte magát. Nos hát, ez alapján a könyv alapján meg még cifrábbak is kikerültek volna…

Azt hiszem kicsit előreszaladtam, de ha már így történt, akkor be kell vallanom, hogy nekem a könyv jelen idős és múlt idős veronai szála közül a jelen idős tetszett jobban, pedig türelmetlenül vártam, hogy veronában járhassak, aztán mikor láttam, hogy ez nem az a szerelmes Júlia és Rómeó, akkor kicsit csalódtam. Sokkal jobban élveztem azokat a részeket, ahol Mimit szorongó színésznőnek láthattam, aki harcol a félelmeivel, anyjával, próbál kitörni az örökségéből, a színházból, hogy orvos lehessen. Az a Mimi, aki hirtelen Veronába került a Capuletek közé és minden célja az lett, hogy megmentse Júliát, nos ő más, kevésbé szimpatikus. Troy meg… őt az elején beletette az írónő a nagy sztár kategóriába, akiért minden lány odavan, aki azt sem tudja ki az a Shakespeare, aztán a veronai kaland után hirtelen értelmes ember lett belőle, aki véletlenül sem az a nőcsábász, gagyi dalokat éneklő sztár, aki volt. Na hát ez nem jött be, nagyon nem. Ezért sem tetszett a lezárása a történetnek: hirtelen minden probléma megszűnt, minden szép és jó lett.

Az viszont tetszett, hogy a könyv olvasása közben sokszor éreztem azt, hogy újra a kezembe kellene venni az eredeti Romeo és Júliát. Gondolom, ha én így voltam vele, akkor miért ne érezne így egy fiatal is, akinek ez a kötet szól. Tehát, ha a Shakespeare mű népszerűsítése volt a célja az írónőnek, szerintem sikerült neki.

Egyébként ez egy szórakoztató könyv, Mimi gondolatain egészen jókat kacarásztam. Nem bánom, hogy elolvastam, de lehet, hogy a környezetem igen, mert úgy egy órája Rómeó és Júlia musical dalokat hallgatok nem éppen halkan, de eddig még senki nem vágta fel az ereit, Kethy. :P