Tonya Hurley:

Tonya Hurley
Szellemlány

Bejegyezte: Mónika -

Szellemlány 1. kötet Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt. Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.

Ezt a könyvet a tesómtól kaptam karácsonyra, akinek azért esett a választása pont erre a történetre, mert én előtte nagyon lelkesen mutogattam neki a csodálatos borítót és úgy magát az egész könyvet a boltban. Egy kedves ismerősöm azt mondta a Szellemlányról, hogyha a tartalma nem is lenne jó, már a külsejéért érdemes volt megvenni, és ezzel bizony én is így voltam, hiszen azzal nyugtatgattam magam, hogyha soha nem olvasom el, akkor is kellett ez a szépség a polcra. De ez a bejegyzés ugye azért készül, hogy ne csak a borítóról mondjak véleményt, hanem a tartalomról is.

Voltak elvárásaim a történettel kapcsolatban, vagy helyesebben a főszereplővel kapcsolatban. Azt tudtam, hogy Charlotte nem volt népszerű, de úgy gondoltam, hogy inkább volt népszerűtlen, tehát az osztálytársak által halálra gyötört lány, mint totálisan láthatatlan. Már az első oldalakon kiderült azonban, hogy Charlotte-nak van egy sajátosan határozott stílusa és egy ezzel össze nem passzoló láthatatlansága, ami számomra elfogadhatatlan volt. Elkezdtem gondolkodni, és végül arra jutottam, hogy nincs ilyen ember. Charlotte-nak ugyanis mindene megvan ahhoz, hogy barátai legyenek, vagy hogy felfigyeljenek rá, és mégsem keresi senki a társaságát, ami furcsa. Se nem utálják, se nem szeretik, mivel nem is akarják észrevenni. Most komolyan, van olyan ember, aki mindent megtesz azért, hogy látható legyen, és nem sikerül neki? Szerintem nincs. Voltam már én is láthatatlan bizonyos szituációkban, amit tudatosan alakítottam ki azzal, hogy más mögé bújtam, de ettől a rejtőzködéstől még voltak barátaim. Charlotte-nak azért nem voltak barátai, mert nem is akarta, hogy legyenek.

Az előbbiek szerint tehát Charlotte-tal nem tudtam azonosulni, együtt érezni sem, és valójában nem is nagyon kedveltem meg, de ehhez nem a láthatatlansága volt az alap, hanem az önzősége és vaksága, ami kizárólag csak Dament, szerelmét mutatta élesen, minden és mindenki más egy nagy paca volt a számára. Szerencsére Charlotte-on kívül azért jócskán akadnak más szereplők is, akiket kedvelni lehetett, így Scarlet, Damen, Pam és Prue inkább közelebb álltak hozzám. Scarlet volt a legszimpatikusabb, benne azért találtam hasonlóságokat magammal.

Most, hogy már elmondtam a véleményem a szereplőkről – amiből az jöhetett át, hogy ilyen főszereplővel tuti nem tetszett a tartalom sem -, itt az ideje, hogy kicsit írjak Charlotte történetéről is. Miután a torkán akadt a gumicukor, és szellemlánnyá vált, megpróbáltam magam túltenni a jellemével kapcsolatos ellenérzéseimen, és átadtam magam a kíváncsiságnak, hogy vajon egy ilyen helyzetből mit lehet kihozni. Egyrészt érdekelt, hogy milyen is ezeknek a fiatal szellemeknek a világa, másrészt pedig hogy a szellem Charlotte-nak milyen megoldandó feladata van, és hogyan állja meg a helyét új társai közt. A lány ebben a közegben nem láthatatlan, Pam személyében akár barátra is lelhetne, ám hiába próbálkozik Pam, Charlotte nem értékeli a környezetét. Ő csökönyösen ragaszkodik korábbi életéhez, és mindent megtesz azért, hogy megkaphassa Dament, még az sem érdekli, ha ezzel mindenki elfordul tőle. Aztán végül megmutatja, hogy tud ő önzetlen is lenni, ha éppen nyitott szemmel jár. Jó, hát így visszaolvasva nem sok mindent írtam a történetről, de talán jobb is, nyerjen mindenkinek értelmet ez a pár kiragadott gondolat azzal, hogy elolvassa a Szellemlányt. ;)

Tuti, hogy az a fiatal, aki meglátja a könyv borítóját, el akarja majd olvasni Charlotte történetét, és szerintem nem is fogja megbánni. Hozzájuk meglehetősen közel áll az iskola, iskolai élet, szerelem, népszerűség téma, amit jócskán feldob a főszereplő szellem léte. Azt nem mondanám, hogy ettől a könyvtől átértékelnek majd dolgokat, mert annyira azért nem komoly olvasmány, de az biztos, hogy néhány feldobott téma el tudja gondolkodtatni az olvasót.

Bár nem azt kaptam, amire számítottam, de attól még tetszett a történet alakulása. Kicsit bánom, hogy Charlotte nem lett a kedvencem, mert így nem tudom mennyire fogom tolerálni a  következő kötetben, de ez azért nem tart vissza attól, hogy újabb kalandokat éljek át vele.

  1. sajtosrolo hozzászólása
    Válasz 2011. 04. 28. 20:13

    Charlotte határozottan fejlődött a második részben, ahogy a többi szereplő is. Ha ezt 4-re értékelted, akkor szerintem a folytatás is meglesz ennyi.Smile

Szólj hozzá te is!

Hozzászólás írásához lehetőséged van egy külső szolgáltatás felhasználójaként belépni, amennyiben rendelkezel ilyennel. Ha nincs fiókod egyik szolgáltatásnál sem, akkor töltsd ki a lentebbi mezőket.


A * -al megjelölt mezők kitöltése kötekező!