Olvasokkk

Fú, ez egy beteg könyv volt. Nem az a szokványos vámpíros, hanem az egész kicsit ki volt tekerve, és nem a nagy legalább 500 éves vámpír volt a főszereplő, hanem egy frissen vámpírrá lett fiatal lány és annak barátja (“szolgája”) állt a középpontban. Mindezt úgy elmesélve, hogy csak nevetünk és nevetünk. (Na meg a morbid helyzeteken néha szörnyülködünk is {boncmester és a szex :/ }.)

Olvastam már Moore stílusáról, de nekem ez volt tőle az első könyvem és ez alapján valószínűleg lesz is még, merthogy van még egy várakozóm a polcon. Tetszett ahogy írt, elmaradt a sok mellébeszélés, folyt a történet ahogy kellett.

Nem egyszer említésre kerültek ilyen-olyan, vámpíros témával foglalkozó művek, hogy vajon milyen is lehet egy igazi vámpír, mire lehet képes. Az egyedüli plusz, amit Jodie kapott az a köddé válás illetve valamiféle aura látás, a többi dolog ugyanaz volt, mint amiről már másnál is olvashattunk.

Jody érdekes figura volt, először az a tipikus jó kislány, aztán vámpírként már inkább kezdett hasonlítani a gonosz vérszívókra, de persze nehogy már totálisan rossz legyen, naná hogy csak olyanokat ölt, akik már betegek voltak és nem sok volt vissza nekik (muszáj minden vámpírt jónak látni? eleve nem lehet jó az, aki vért szív). Tommy alakja a kedves naiv kisfiú így volt szerethető, nem kell minden pasinak tökéletesnek lennie. Akit még megemlítenék, az a Császár (hajléktalan) és a katonái (kutyái), akik a várost védelmezik a mindenféle rosszal szemben fakarddal és egyéb felszerelésekkel (pl. kukatető) – ilyen beteg ötletet… kész! Ó, és majdnem elfelejtettem, biztos nem örülne neki Egyházi Géza, de valahogy a 800 éves vámpír (mert valakinek ugye vámpírrá kellett tennie Jody-t) alakját mindig olyannak képzeltem el, mint ahogy ő kinéz a Vámpírok báljában. Bocsi!

Ez már egészen jó kis vámpíros volt, de a hibája számomra a női főszereplő. Most már tényleg kell egy pasi főszereplős vérengzős könyv! Aki jól akar szórakozni, annak mindenképpen ajánlom. (“Könnyed nyári olvasmány.”)