Tizenketten vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és más foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n.

Nem olyan régen Gavalda 35 kiló remény című könyvéből olvastam egy részletet, ami nagyon megtetszett, de mivel nem akartam megvenni és jobb híján a könyvtárunkra hagytam magam, így sok választásom nem volt, mint ez a novellás kötet. Először úgy voltam vele, hogy “hááát, novella, nem is tudom…”, de aztán meg jött a “miért ne?” és nekikezdtem.

Nos, nem mondhatnám, hogy könnyen haladtam, elég ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Amikor olvastam az egyes történeteket mindig alig vártam már, hogy a végére érjek és nem azért, mert annyira jók voltak, hanem azért, hogy jöjjön már a következő, ami az előzőnél már csak jobb lehet, de persze nem jött jobb. Mégis amikor elmeséltem a történetek valamelyikét akkor az nem hangzott rossznak, sőt egész jónak tűnt, és igazából Gavalda stílusa is tetszett szóval nem tudom mi lehetett a baj, talán mégsem novellás kötettel kellett volna kezdenem.

A 12 történetből nem soknál érzem azt, hogy elnyerte a tetszésem, de ha tetszett is, akkor sem mondhatom azt, hogy nagyon. A kedvencem talán az “Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében.”, de ez is csak azért mert annyira megdöbbentett a vége.

Azt hiszem Anna Gavalda-val még találkozni fogok, mert mindenképpen meg akarom nézni, hogy milyen az, amikor nem 10 oldalas történetet kapok tőle.